A BORD Építész Stúdió eddigi legtudatosabb épülete a debreceni nemzetközi iskola, erős szimbólumrendszerrel, fotogén ötödik homlokzattal, váratlan előképekkel.
Kör, téglalap, piramis – az építészet őseredeti formái adják a BORD-tervezte iskolaépület sarokpontjait, ám az épület befogadásához, átéléséhez nem feltétlenül kell évezredeket visszamennünk az időben. Inkább tegyünk egy sétát a hatvanas évekbe, amikor szó szerint kikristályosodott a különc fenegyerek, Zvi Hecker saját stílusa: a kiindulópontot geometriai minták, a kristályformákon alapuló poliéderes strukturalizmus jelentették.
Az iskola a városközponttól 10-15 perces autózással elérhető Debrecen-Pallag területen fekszik, az erdőszélen, rendkívül csendes környezetben. Ide kellett egy modern, illeszkedő, mégis karakteres és egyedi épületet tervezni; a környezetét magába olvasztani képes, a saját épített határain túlmutató térbeli forma létrehozása volt a cél. A gondolat, a koncepció köré épülő alkotás meghatározó a BORD-nál, ám a nemzetközi iskolánál a szokottnál is erősebben jelenik meg.A meghatározó szimbólum a kör lett, mint az emberi csoportosulás legtermészetesebb formája: ha sok ember beszélgetni kezd, automatikusan felvesznek egy kör alakot.De a kör az egyenlőség szimbóluma is, esetünkben a tudás és az információ egyenlő megosztásáé, a védelemé, az egységé, a közösségé is. Ma a kör a korábbinál több lehetőséget kínál, Bordásék talán legtudatosabb épülete ez, amelyet felülnézetből, az ötödik homlokzat felől is formásra terveztek.
Fentről tökéletesen látszanak az épület legfontosabb jellegzetességei: a körív forma mellett
a természettel való szimbiózis, az oktatás helyszíneit adó pavilonszerű térsor, végül a középpontban elhelyezkedő sportpálya – ez utóbbinál egyenlőség helyett a versengés kerül előtérbe, de a csapatsportok révén ugyanúgy jelen van a közösség, az egymásért küzdés, az egymás iránti felelősség is.
A sportpálya másik oldalán képzeletben folytathatjuk az épület körét, amely érinti az erdő vonalát is. Így a természet az iskola elidegeníthetetlen részévé válik, közös halmazba kerülnek, a Nagyerdő területét virtuálisan magába olvasztó kör koncepcióját pedig az erdőbe vezető ösvények teljesítik ki. Miután az iskola ötszáz diákot fogad majd be három korosztályból, a területeiket a körívre felfűzött térsorokban, egymás mellett, mégis szeparáltan alakították ki. Külön bejárata van az óvodásoknak és az általános iskolásoknak, és külön a középiskolásoknak, utóbbi az épület főbejárata.
A főbejárati lépcső mellé került a piramis, amit teljes természetességgel laktak be a pihenésre, rövid szünetre vágyó gyerekek. A különböző projekteken dolgozó diákok a folyosókon is találnak nyugodt zugokat, illetve vannak hubok, ahol csoportosan tanulhatnak. Maguk a termek pavilonszerűen jelennek meg, hosszanti, dinamikusan öblösödő teresedéseket hozva létre maguk között, több egységből állnak össze, akár egy fogaskerék, ami nagyon jó átlátást biztosít, nem elszigeteli egymástól a csoportokat. Egy-egy tanterem 52 m2, és mivel hatszögletű, nincs irányultsága, az asztalok sem téglalap alakúak, a bútorok szabadon variálhatóak benne, olyanok, akár egy üres vászon. Ez a térsor az erdő felé külső térként is folytatódik, követve a koncepcionális kör vonalát, helyet biztosítva a tankerteknek. Ezek átmenetet képeznek az épület és a természet közt.
Hasonló átmeneti tereket találunk a másik oldalon, az érkezés és távozás helyszínén is. Az iskola előtti parkolóban érkezési zónát is kialakítottak, ahol a szülők akár a parkoló használata nélkül is kitehetik vagy felvehetik a gyerekeket. És persze a parkoló sem maga az épület: az érkezők/ távozók rövid sétát tesznek egy erdős, ligetes parkon át. Ráhangolódás és kiengedés, belégzés és kilégzés, az erdő ölelése, az iskola ölelése, a közösség ölelése.
A cikk az OCTOGON architecture&design
magazin 2019/7. lapszámában jelent meg.
+36 96 515 114
© 2024 Austrotherm
