Forrás: MEPS "Hőszigetelj a holnapért!" http://www.hoszigeteljaholnapert.hu/van-e-hatranya-hoszigetelesnek/ 

Afelől senkinek nincs kétsége, hogy a hatékony hőszigetelés nemcsak a pénztárcára, hanem az egészségre is jótékony hatással van. A neten keringenek azonban olyan vélemények is, hogy ennek a komfortnak ára van: mégpedig a hőszigetelő anyagból szivárgó, párolgó, a lakókat „mérgező” kemikáliák ártalmai. Általánosságban elmondható, hogy a homlokzati hőszigetelő rendszerek beépítést követően elhanyagolható toxikus kockázatot jelentenek.
Beépítéskor, bontáskor, tűz- vagy vízkár esetén kezelésük szakember feladata, de tartsuk szem előtt: ha egy hőszigetelő anyag kezeléséhez, vagy akár csak tárolásához előírásszerűen védőfelszerelés szükséges, az nem fölösleges elővigyázatosság, hanem szükséges óvintézkedés.  EPS esetén azonban nincs szükség különleges védőfelszerelésre.
Hogy mi ezeknek az aggályoknak az alapja? Tegyük boncasztalra a legkedveltebb hőszigetelő anyagokat, s vizsgáljuk meg őket az egészségre gyakorolt hatásuk szempontjából! Az épületek döntő többségében a polisztirol alapú táblás keményhab hőszigetelést, más néven az EPS hőszigetelést, valamint az ásványi szálas kőzetgyapotot alkalmazzák. Kezdjük az alapoktól: hogyan készülnek ezek az anyagok?

Vegyük tehát sorra a recept hozzávalóit: a sztirol, amit polimerizált formában használnak fel a folyamathoz, a természetben is előforduló anyag – nevét egy növényről (Styrax officinalis) kapta, melynek gyantáját az ókor óta illatosító füstölőnek használták. Sztirolt tartalmaz többek között a kávé, a sör vagy az eper, és sok más élelmiszer. A polimerizált sztirolt az élelmiszeripar és az egészségügy is széles körben felhasználja, gondoljunk csak az előrecsomagolt élelmiszerekre vagy a fagylaltos dobozora. Méhkaptárak is készülnek belőle és az állatkák kiválóan érzik magukat benne. A pentán szintén előfordul a természetben: az EPS lapokban a azonban a pentán már csak nyomokban található, hiszen a helyébe a kihűlés során levegő diffundált!

Az EPS hőszigetelést illető egyik – meglehetősen tudománytalan – vád szerint a hőszigetelő lapokból hő hatására párolog az égéskésleltetéshez korábban használt HBCD, s ezek a lakótérbe kerülve az ott élők egészségét rontja. Ez az elképzelés több ponton sem állja meg a helyét. A német Fraunhofer Institut független vizsgálóintézet igazolta, hogy még ez a régebben használt égésgátló sem oldódik ki a polimerből. Nem véletlen, hogy az EPS hőszigetelés kezeléséhez, beépítéséhez, de még a bontásához sem szükséges semmilyen munkavédelmi felszerelés. Másrészt a korszerű EPS termékekben már jó ideje más anyag szolgálja az égésbiztonságot. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hőszigetelést nem „csupaszon” helyezik fel a lakóegységre, hanem egy összetett rendszer részeként, ráadásul az esetek túlnyomó többségében kívülről „csomagolják” be a házat. Ha lenne is bármilyen párolgó összetevő, annak át kellene hatolnia a külső falakon a beltérbe, azonban szerencsére erről szó sincs!

Most vessünk egy pillantást a hőszigetelési piac másik főszereplőjére, a kőzetgyapotra is. A kőzetgyapot a szálas hőszigetelő anyagok közé tartozik, alapanyagát ásványi szálak adják. Gyártásakor bazaltot és a mészkőt nagy hőmérsékleten megolvasztanak, majd vékony szálakat fújnak belőlük, s a szálakat egyenletes vastagságú, vattaszerű táblákká préselik. (Ennek alternatívája a főképp újrahasznosított üvegből hasonló eljárással készült, hosszabb szálakból összeálló üveggyapot.) Kötőanyagként széles körben alkalmazzák a fenol-formaldehid gyantát – így jön létre a jellegzetesen paplanszerű, viszonylag nagy súlyú anyag. Az ásványi szálas anyagokban a szerves anyag részaránya az 5%-ot is elérheti, vagyis 5-10 kg is lehet köbméterenként – ez már összemérhető a könnyű EPS teljes tömegével! A kőzetgyapottól sokan azt remélték, hogy képes ellátni a’90-es években súlyos egészségkárosító hatása miatt tiltólistára került – amúgy kiváló hőszigetelő és tűzgátló tulajdonságokkal rendelkező – azbeszt szerepét az építőiparban. Csakhogy az azbeszt szigetelést éppen a szerkezete tette egészségre veszélyessé, amely sok hasonlóságot mutat a szálas hőszigetelő anyagokéval!

A mikroszálak veszélyeiről már régóta folyik a vita: ma már biztosan tudjuk, hogy a tüdőbe vagy a gégébe jutva megtapadhatnak, kis hegeket okoznak, s hosszú távon tüdőrák, gégerák, fibrózis vagy szilikózis kialakulásához vezethetnek. Az ásványgyapot szálak erősen irritálják a nyálkahártyát, a bőrt és a légutakat egyaránt, ám nem csak emiatt írják elő sok országban a  védőfelszerelés – teljes testet takaró ruha, szemüveg és maszk – használatát a hőszigetelés beépítését végző szakembereknek. A mikroszálak mellett a másik nagy kockázatot több, ma forgalomban lévő kőzetgyapotban kötőanyagként alkalmazott fenol-formaldehid gyanta jelenti. A gyanta mindkét összetevője káros az egészségre, de a formaldehid bizonyítottan rákkeltő is, ezért egyes országokban (mint Kanada vagy az USA) az ilyen kötőanyagokat már betiltották – Magyarországon nem. Ezzel azonban még nincs vége a szálas anyagokban rejlő toxikus veszélyforrásoknak: a mikroszálas hőszigetelő anyag egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy tűzzel szemben ellenálló – ugyanakkor jó tudni, hogy egyes kötőanyagaiból tűz hatására mérgező cianid szabadulhat fel. Növeli az ilyen anyagok kockázatát, hogy ezek gyakran nem csak külső hőszigetelésként, a fal külső oldalán, hanem szerelt válaszfalakban, gyakorlatilag a lakótér levegőjével közvetlenül érintkezve kerülnek beépítésre! Ráadásul az életciklus végén is leselkedik még egy veszélyforrás ránk: bontásukkor is védőfelszerelést kellene használni – még ha ezt sok esetben nem is tartják be, amivel a dolgozók egészségügyi kockázatnak lesznek kitéve.

Hőszigetelés előtt már az anyagkiválasztás során elengedhetetlen a szakemberrel folytatott konzultáció, és a tudatos fogyasztás személetének érvényesítése. Ne féljünk rákérdezni a konkrét termék összetevőire és megfelelőségi tanúsítványokra, és semmiképpen se vásároljunk megbízhatatlan forrásból származó építőanyagokat „kéz alatt”!