Miből nem lesz hulladék?

Minden termékgyártás óhatatlanul hulladék képződéssel jár. A kérdés csak az, hogy mit kezdjünk vele.

A hulladék tulajdonképpen analóg az energiatakarékossággal: az a legtisztább energia, amit nem kell megtermelni.  Ugyanúgy az a jó hulladék, ami nem képződik.

Az építőanyagipar sajnos sok szempontból nem áll jól ezen a téren. Három lehetséges hulladékforrás is van: a gyártás során képződő selejt, melléktermék és vágási hulladék, a kivitelezés során megint csak a vágás, illetve a tönkremenetel, túlrendelés okozta hulladékképződés, és a harmadik a bontási hulladék. Vegyük sorra ezeket a polisztirolhab hőszigetelő anyagok esetében!

Az első kategória a felelős EPS gyártók esetében egész egyszerűen nem létezik. Minden, a gyárban képződő hulladékot újra felhasználunk. Ennél jobb mutatót nem lehet elképzelni sem, különösen, ha tudjuk, hogy van olyan építőanyag gyártó ágazat, ahol évente tízezer tonna számra képződik gyártási hulladék. A gyártási hulladékot, ami egyrészt a méretre vágásból, és részben a hibás termékek megsemmisítéséből adódik apró gyöngyökre daráljuk, és zárt rendszerben visszavezetjük a termelésbe. Így a hulladékfeldolgozás sem termel hulladékot, igyekszünk az utolsó polisztirol gyöngyöt is hasznosítani. Mi több: a gyártáshoz is a hőerőmű hulladék hőjét hasznosítjuk, így az energiatakarékosságot szolgáló hőszigetelő anyag már a gyártáshoz is hulladékot használ fel.

A második kategória, a kivitelezés során képződő hulladék sorsára is létezik megoldás. A kivitelezés helyszínéről begyűjtött, többnyire még tiszta hulladék reciklálása a polisztirol szemcseméretűre aprításával történhet, melyből aztán új hő-, és hangszigetelő esztrich anyagot gyártanak. Természetesen itt is érvényes az az elv, hogy a legjobb hulladék az, ami nem is képződik: megfelelő eszközök, például minőségi polisztirolvágó használatával lényegesen kevesebb hulladék keletkezik az építési területen.

Ami a harmadik, a bontási hulladékot illeti, ott először is a régi épületekben semmilyen hőszigetelés nincsen, így azok sorsáról nem kell gondoskodni. Az évente termelődő bontási hulladéknak jelenleg mindössze kétszázad százaléka a polisztirolhab, de jó, ha felkészülünk a mai, korszerű, intenzív hőszigetelés újrahasznosítására is. Erre ma már megvannak a technológiák, ezért csak ennek alkalmazásáról fog kelleni gondoskodnunk. Észak-és Nyugat Európában a bontási EPS hulladék 90%-át hasznosítják, míg a keleti régióban 66% megy a lerakóba.

Meg kell jegyezni, hogy maga a hőszigetelő anyag is az energiahatékonyság növelését szolgálja, életciklusa alatt az előállítási energia többszázszorosát megtakaríthatja; szemben például egy újrahasznosított beton őrleménnyel. Különösen igaz ez a korszerű, fokozott hőszigetelő képességű GRAFIT termékeknél, melyek kisebb rétegvastagságban hozzák az elvárt szigetelési értékeket, vagyis kevesebb energia és anyag felhasználással, így kevesebb hulladékkal jár az alkalmazásuk, a szállítási energiafelhasználásról és ezáltal kibocsátott többlet szennyezésről nem is beszélve.