Pára a falban

Homlokzati falak páratechnikai kérdései

 

Az utóbbi időkben ezen a területen felmerült néhány alaposan megvitatandó kérdés. Új „szakkifejezések” kerülnek a köztudatba, új „értékek” kapnak szerepet, miközben az építtetők való érdekei a háttérbe szorulnak. 

 

Ilyen például a „lélegző fal” fogalma, ami már erősen bent van a köztudatban, bár szakmailag hibásnak mondható. A hétköznapi életben ugyanis „lélegzőnek” tartjuk azokat a dolgokat, tárgyakat, melyek a levegőt/párát átengedik, és ezzel komfortosabb körülményeket teremtenek nekünk. Klasszikus példa a „nyloning” és a lenvászonból készült ruhák esete. A régi műszálas ruhák valóban nem engedték át a test kipárolgását, és így könnyen beleizzadtunk. Fokozza a zavart az is, hogy a „lélegző” anyagot gyakran a „légzáró” ellentettjeként értelmezik. Ez, hogy továbbra is a ruházatni példáknál maradjunk, a pulóver esete. Mind a pára, mind a levegő szabadon megy rajta keresztül, és ezt részben előnyösnek, részen hátrányosnak tartjuk

Az épületek esetében is meg kell különböztetni, hogy levegőt, vagy a párát átengedő szerkezetekről beszélünk. Az előbbire példa lehet az, ha a rosszul illesztett téglák közül kispórolják a habarcsot, vagy ha a panelhézagok tömítése nem megfelelő, esetleg a rossz nyílászárókon keresztül fütyül a szél. Megállapodhatunk abban, hogy ilyen falazat senkinek nem állhat érdekében, vagyis a légzárás minden homlokzati fal elengedhetetlen követelménye! A falak légzárására nem minimális, hanem maximális követelményeket adnak meg. Egy jól kivitelezett fal légáteresztő képessége nem lehet nagyobb, mint 0,1 m3/(h•m2•Pa). A szükséges légcseréről (a légcsereszám minimum 0,5 legyen óránként, az optimális érték 0,8 – 1 1/h) pedig a nyílászárónak kell gondoskodnia. Fordítva ül a lovon az, aki a falakon réseket szeretne látni, miközben az ablakokat bedeszkázza.

A páravándorlás viszont már más kérdés. A nedvességnek nincs szüksége nyitott járatokra, a pára a falazatot alkotó szilárd anyagon is képes átjutni a meleg oldalról a hideg felé. Márpedig a mindennapi tevékenységünkkel fejenként és óránként kb. 75 g nedvességet juttatunk a levegőbe (fürdés, növények révén elpárologtatott víz, főzés, mosás, csak hogy a legnagyobb tételeket említsem), aminek a távozásáról gondoskodni kell.